Cozombolis Leonidász Péterrel, a görög származású, magyar énekes és dalszövegíróval beszélgettem, aki a zenélés mellett jótékonykodik és a Prémium Médiaválogatott lelkes tagja.

– Mióta vagy a Médiaválogatott tagja? Hogyan kerültél be a csapatba?

-2006-2007 körül kerültem a csapathoz, Földesi Jani barátom, a Médiaválogatott elnökének invitálására. Kisebb-nagyobb megszakításokkal azóta a válogatottban vagyok.

– Futballoztál korábban is?

– Gyerekkoromban is fociztam, utána jött egy kis szünet. A “csak a zene” meg “csak a család” időszakot éltem. A foci háttérbe szorult, de még ebben az időszakban is heti rendszereséggel futballoztam. Az unokatesóimmal, rokonaimmal csináltunk egy csapatot, és Szolnok városában kispályás labdarúgó mérkőzéseken vettünk részt.

– Ahogy láttam, nagyon élvezed a különböző programokat a Médiaválogatottal.

– Igen, nagyon élvezem, ezért is jövök. Ha nem szeretném ezt az egészet, akkor nem is jönnék.

– Hátrányos helyzetű gyerekeknek szoktál tábort szervezni. Honnan jött az ötlet? Mesélnél egy kicsit róla?

– Már három alkalommal volt ilyen tábor. Az ötlete csak úgy kipattant a fejemből. Egy jó barátom volt a zánkai tábornak – akkor még Új Nemzedék Központnak hívták – az igazgatója. Megkérdeztem, hogy lenne-e rá lehetőség, hogy szállást kapjak, mondjuk 40-50 főre. Ő igent mondott. Cserébe egy dalt készítettem nekik, aminek a címe az, hogy Állj mellém. Szolnok városától, Kecskemét városától és Baranya megyétől kaptunk buszokat. Ezzel a három busszal vittük a fiatalokat az Ormánságból, Kecskemétről, Szolnokról és Tiszafüred környékéről a táborba.

– Idén is lesz ilyen tábor?

– Szeretnék idén, mert már pár éve nem volt. Három alkalommal tudtuk megszervezni a tábort. Közben egy alapítványt is létrehoztam. Igaz, még gyerekcipőben jár, még pályázatokkal nem keztünk el foglalkozni. A táborokat ezen kívűl szoktam megszervezni.

– Kimaradt pár év. Gondolom, a vírus miatt.

– Nem csak amiatt. Megszületett a kislányom, és akkor nem tudtam ezzel foglalkozni. Volt benne pici lustaság is, hogy majd jövőre, de azért azt látom, hogy a gyerekek is igénylik. Általában úgy szoktam ezt az egészet megszervezni, hogy ahová járunk fellépni, figyelem, hogy milyen a régió, milyenek a srácok, milyen az anyagi helyzet. Felveszem a kapcsolatot a polgármesterrel, iskolaigazgatóval és a segítségükkel, a tanulmányi eredmény alapján választjuk ki a gyerekeket. Egy helyről általában 3-4 fiatalt viszek el, hogy ne érezzék magukat annyira egyedül. Összesen  30-40 gyerek szokott lenni a táborban.

– Gondolom, a vírus a te életedet is megváltoztatta. Szerinted, vissza lehet térni a vírus előtti élethez?

 Valóban megváltoztatta az életem, de pozitív irányba. Bár belegondolva, ki sem léptem a régi életemből. Egy napig foglalkoztam a vírushelyzettel, és akkor eldöntöttem magamban, hogy ez van, de próbálok minél kevesebb információt kapni róla. Természetesen betartok minden olyan szabályt, amit ezzel kapcsolatban be kell tartani. Nem vagyok vírustagadó, és oltásellenes sem, viszont úgy gondolom, hogy nem telepedhet az életemre a vírus. És ez így is volt. Gyakorlatilag nem is érzek semmi változást az előző időszakhoz, a vírus előtti időszakhoz képest. Nagyon sajnálom, és együtt is érzek azokkal, akiknek megváltozott az élete. Amíg nem lehetett zenélni, volt egy pici szünet, de ez kellett is. 15 éve nem volt pihenő az életemben. Hétvégente mindig mentünk fellépni, nem tudtam a családommal lenni. 2020-ban így volt  rá lehetőség, hogy a családdal tölthessem a hétvégéket, az ünnepeket.

– Van egy felnőtt fiad. Mennyire követi az édesapja nyomdokait? Ő is zenél?

-Nem, nem. Szereti a zenét, játszik hangszeren is, tud gitározni, de ő inkább a civil életben szeretné megtalálni a helyét.

– A dalaid mindig nagyon vidámak és pozitív kicsengésűek. Te magad is ilyen vagy az életben?

 – Mikor milyen… Álszent lenne, ha azt mondanám, hogy mindig vidám vagyok.  Amikor egyedül vagyok, akkor nem vagyok vidám. Ha társaságban vagyok, akkor viszont mindig vidám vagyok. Nem is szeretek egyedül lenni.

– Milyen terveid vannak a jövőre vonatkozóan?

– Várom ennek az évnek a lefolyását. Nyilván most megint van egy új helyzet. Várom  a szomszédban a békét. Azt gondolom, mindenki így van ezzel. Azt senki sem szeretné, hogy a felépített életét, a családját bármi is veszélyeztesse. Nem török senki felett pálcát, nem tudom, mi az igazság. Igazából szerintem kevesen vannak azok, akik tudják, de ezzel nem is kell nekünk foglalkozni. Azzal kell foglalkoznunk, hogy minél hamarabb lezáruljon ez a történet, és ne gyűrűzzön be hozzánk semmilyen formában, és legyen minél hamarabb béke, hogy az én lelkemben is béke tudjon lenni.

Szerző: Udvardi Csilla